Szomorúfűz
Az én gyertyám …
Szomorú és
szeretetteljes ez az ünnep,
hisz elvesztett
szeretteinknek, szeretteinkért szólnak.
Bús emlékek
simogatnak bennünket, gondolatainkba sokszor – újra elsiratjuk szeretteinket.
Nyugalmat nem találunk, üresnek érezzük életünket nélkülük. Hiányuk fáj, de
szívünkbe velünk vannak – az emlékezéssel élnek tovább.
Halottaink
mindannyiunknak vannak.
Valahol az álmokon,
az árnyakon túl léteznek ők!
Sajnos, egyre nő azon
szeretteink száma, akikért mécsest, gyertyát gyújtunk.
Mécseseket gyújtunk, nem
feledünk. Az emlékek bennünk élnek és megállnak a pillanatok. Hiányuk örök,
pótolhatatlan szívünkben, és még emlékezünk róluk, a szívünkben is maradnak
Szeretteim halálát
sok év után sem tudtam elfogadni, feldolgozni.
Mélyen a szívemben
sötétlik a fájdalom. Némán siratlak Benneteket, befelé könnyezve.
A kegyetlen hiány
szavakkal kifejezhetetlen.
Isten akarata volt,
hogy elveszítettelek, de nyugalmat lelkem soha nem lelhet. Bármerre nézek, az
emlékek mindent elém vetítenek, és mélyen magamban gyászolok, míg élek.
Az én halottaim a
világmindenségben és az emlékeimben ragyognak.
DRÁGA SZÜLEIM, TESTVÉREM,
KEDVESEM,
NAGYSZÜLEIM,
HOZZÁTARTOZÓIM,
elvesztett BARÁTAIM
Égjen ÉRTETEK, és
minden drága HALOTTUNKÉRT
az én gyertyám!
MINDANNYIUNKBAN
legyen békés, csendes megnyugvás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése