Pásztor Piroska
Vigyázz rá!
Mamámról álmodtam, itt
volt,
oly törékeny,
csendes, szerény,
a ruháján most sincs
egy folt,
vakít rajta a friss
kötény.
Jéghideg víztől ujjai
bütykösre és nagyra
nőttek,
holló hajának szálai
holdezüstbe
szenderültek.
Hamar hét szép
gyermeket szült,
ám kegyetlen volt az
élet,
meg igazán akkor
őszült,
mikor vesztett erős
férjet.
Simogató, kedves
szava
most is itt cseng a
fülemben,
mázolt szoba fűillata
átlibben az éji
csenden.
Kemence sut, tűz
melege,
a ropogós, piros
kenyér,
aszalt szilvát nyújtó
keze,
akkor még nem tudtam mit ér.
A kemence régen
kihűlt,
elkorhadt a vén
szilvafa,
enyészet a házra
terült,
nem száll fel kenyér
illata.
Vigyázd te föld e két
kezet,
ölelgesd meg,
óvd a testét,
dolgozott, fázott
eleget,
őrizd őt és örök helyét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése