Nagy Csaba - Ma még; - Hozzád jöttem

Nagy Csaba /Gyémánt/

Ma még

Most még oly könnyedén,
pereg le rólam
a tél
körém rakott fehér-hidege,
ahogyan
decembert
hagyta itt a hó karácsony előtt.
Most még oly tavasz ez az egész,
a hihetetlentől
poharamba-csengő különös illatig,
hol mámor a lét,
s kapocs a csók,
a kohókban hevített izzó csók.
Most még
csodálva nézem az éjjeli egek
felhőit színező telihold fényét
s aggodalommal
veszem magamhoz a szót,
ma még
elérlek, s benned látom a nőt.
/A holnap annyi mindent hozhat./

*

Hozzád jöttem

Fenyőágak
örökzöldjében
gyertyák égnek,
csengők csilingelnek

Hozzád jöttem,
hozzád,
hogy elmondjam,
csak pár sorban,
mennyire szép
e decemberi napon
az esteli kép

Így év végén
ismét szép dallamok
dobognak szívemben,
csak kicsit másképp

Örökzöldedben
a lángok nekem égnek,
örömömben
szemeimből
potyognak a könnyek

A legszebb karácsonyt
köszönhetem Neked