Fazekas Imre Pál
Ölelő nyár
neszeket bogoz az éjvéghez
ért
kisvad rejtegető
bokorvilág
eltűnő csillagok
gyöngyeiért
cserébe hajnalpír kék
szövi át
üde sugarával langy
harmatát
fényszomjas virágok
levelein
simul a csillogás fel
a fákig
már minden ragyog itt
körös-körül
lepkeszárnyon repült
szemhatárig
hol a víz tükrén még
a pára ül
s mint sóhaj lebeg el
időtlenül
az ébredő percek
ereszein
ideér hozzám a
reggeli szél
halkan sziszegve súg
egy mondatot
lássam-érezzem a
lelkemig ér
a természet ad mit
csak adhatott
időben minden kis
pillanatot
varázs özönével
telítve el
és megszikrázva a víz
üvegét
a néma fáknak is
hangot adott
fénylő virág madár
üzenetét
ezer vidám színben
illatozott
daloknak adta át mit
fokozott
e látvánnyal fűtött
ölelő nyár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése