Szilágyi Ferenc
Hogyha majd végleg
Ha egyszer majd végleg
elmegyek,
szemhéjad szárnyain könny rezeg.
Nem hozhat vissza már semmi se,
pogány hit, mágia, szentmise.
Hazug szó a vigasz, áltatás,
és társnak hiába várna más,
hisz úgysem kísérhet már oda,
ahol csak kettőnket várt csoda!
Ki fogja kezedet, válladat,
ha sodor a szennyes áradat,
avagy a süvítő vég szele
egykori glóriád tépve le?!
A napot ki kelti fel neked,
harmattal gyöngyözve kertedet?
És szavak nélkül is, hogyha kell,
szívtitkát ugyan ki mondja el?
szemhéjad szárnyain könny rezeg.
Nem hozhat vissza már semmi se,
pogány hit, mágia, szentmise.
Hazug szó a vigasz, áltatás,
és társnak hiába várna más,
hisz úgysem kísérhet már oda,
ahol csak kettőnket várt csoda!
Ki fogja kezedet, válladat,
ha sodor a szennyes áradat,
avagy a süvítő vég szele
egykori glóriád tépve le?!
A napot ki kelti fel neked,
harmattal gyöngyözve kertedet?
És szavak nélkül is, hogyha kell,
szívtitkát ugyan ki mondja el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése