Ihász-Kovács Éva - Tűzpiramis

Ihász-Kovács Éva

Tűzpiramis 

Ringasson tűzpiramis,  
Koporsód lángból,
  vasból, ezüstből.
  Szemeid rámözönített 
  sugarát 
  fölibéd ötvözöm  
aranyos szarkofágnak. 
  Pihenj Fejedelem  
tűzpiramis-szívemben.  
Láng a halotti ruhád is.  
Ékszer rajta a tegnapelőtti mosolygás,  
a szélként tovaszaladó csók, 
  amely egyszercsak magáramaradt,  
s fázós kicsi gyerekként  
ott bukdácsol most is a téren
  - egyedül -  
járművek, emberek gyűrűjében, 
  nem tudja, hogy apja te vagy:  
Káprázat,  
magasságbeli kotta a szerelemről,  
nem tudja, hogy  
most már mindörökre 
  bennemaradsz, belémtemetve, 
 szívembe, ebbe a tűzpiramisba:  
ringatlak, tétova Királyka:  
Aludj!