Balázs Danó Tímea
Felhők
olyan furcsák ma a
felhők
arcok és alakok
oszló napjaim fölött
kék égről álmodom
mikor tetőkre dőlnek
az ébredő alkonyok
arany fogaikkal
hűs arcomba marnak
s kalapot emelve
szemembe nevetnek
a házfalakon kúszó
boldogság sikolyok
olyan furcsák itt a felhők
betűk és számok
hetedhét izzó létrán
reszketve mászok
olyan furcsák most a felhők
már nem tudom hol vagyok
nékem nem jár itt több élet
csak nyújtsd kezed, zuhanok
arcok és alakok
oszló napjaim fölött
kék égről álmodom
mikor tetőkre dőlnek
az ébredő alkonyok
arany fogaikkal
hűs arcomba marnak
s kalapot emelve
szemembe nevetnek
a házfalakon kúszó
boldogság sikolyok
olyan furcsák itt a felhők
betűk és számok
hetedhét izzó létrán
reszketve mászok
olyan furcsák most a felhők
már nem tudom hol vagyok
nékem nem jár itt több élet
csak nyújtsd kezed, zuhanok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése