Jóni Barna - Szivárványhídon ...

Jóni Barna

Szivárványhídon … 

kövér dunyhák-párnák, dundi égi- paplanok
tollászkodva jártok, nem mint girhes bárány
csontraszikkadt öreg birka, kos...

Sátorom az ég. Behunyt szemmel is látom
szappanbuborék-álmom, túl a szivárványon.
Tintakék, zöld-marin,borbulya-árnyú, rőt, heves,
csillapodni szelídűlt hamvas szürke még. Fűszeres
boróka szív...és pelikán-rózsaszín, hogy szeresd...
Ó, hogy úsznak el a szirtek!
Tengeröblök, sápadtárnyú lagúnák!
Tajtékot szórva égenjáró fregatt,
kormoránénekkel riadt szulák.
Mennyi szeplősállú gém a semmi
vizét kanalazza és felugrálnak mind
a büszke delfinek. Szárnyas
tündérek, nevető akrobaták!
Majd széppé válnak üstökösnek, gondoláznak
szökve sikamló vizeken. Csermely-kibuggyanásban
csordogálnak, mint cseppek...
Akár angyalszemek, rám mosolyognak,
megöregszenek álmélkodva. Sóhajjá válnak.
Amott egy csitri pamacs, sellő haját ondolálja...

Enyém ez a világ, nincs határa, széle,
mindent lehet, mégsem büszkélkedek véle.
Neked adom, ám nem kevés az ára:
Kapaszkodj velem fel a szivárványra!