Fazekas Imre Pál
Élő szép természet
a fű habjai az én
lányaim
egyetlen hely ahol a
fény pihen
tobzódó villódzó
hullámain
kavargó bársonyos
illat üzen
tavaszi rét az én
virágkertem
ostromlott és oldott
színek selyme
győzelmes csókjait
titkos nyelven
földsóhajú hévvel
szeletelve
a fák ágai az én
karjaim
tágra nyílott lelkem
szívhúrjai
levelek ezrei
postásaim
árnyat adó órák
napszárnyai
a folyók az én halk
barátaim
csobognak vallatnak
hűségesen
rejtelem ábránd száll
a habjain
sugallataira
emlékezem
a hegy nekem a
borszülő mámor
tanyája vadnak szelíd
ősznek
ki erre jár köveken
is táncol
csúcsán sors távlatok
elidőznek
szelek egek felhő
csillag tenger
moszatok bogarak és
állatok
világversenyt futunk
az élettel
éjjel nappal varázs
csodálatok
kaptunk mindent épít
vagy elpusztít
kedvünkre sétál idő
és szépség
életet ad táplál hűt
melegít
csak a képzelet
röptető lépték
kezembe adja a föld
csíráját
élő világ forrása
mindenhol
segít ha segítem
virulását
testében bolygójövő
zakatol
a természet mindenhol
álomszép
gyönyörködhet
tükrében az ember
tiszta szerelmével
tündöklő kép
lelkem megfogva
magához emel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése