Ligeti Éva
Augusztusi búcsú
bujkál a Nap, már
fanyar mosollyal
fogadja az éj után a
reggelt
takarja magát felhő
gomollyal
erőtlen marad, pedig
már felkelt
szél szárítja a
könnyező fákat
és harmatcseppek
csepegnek egyre
megcibálja a lombot,
az ágat
szellő szalad fel a
magas hegyre
már szőlőt aszal, s
mustot csepegtet
édes fürtökkel a
kosár tele
jó vörös borral
mindent feledtet
könnyeddé válva
szárnyalhat vele
arany ruhában, lengén
érkezett
levetkőztetett forró
hevével
szerelem terén sosem
fékezett
átölelt napfény
aranykezével
kánikulában tavak
vizében
s folyókban hűsölt,
aki tehette
megkóstolta a nyár
összes ízét
árnyékban, napon a
nyarat szerette
------------------------------------
múló perceit számolja
bőszen
alig volt itt még, s
máris távozik
szőkén érkezett, s
elköszön őszen
szeptember hava, ma
rácsodálkozik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése