Hanyecz István
Csalfa szemed ragyogása
Élni az örök, édeni paradicsomba lenne jó,
szárnyalni a rónán át, önfeledt kacagásban,
göcögő szerelmesként, ujjogón, nevetéssel
fürödni sietnek ifjak a tóba, ahol az ifjú lelkek
kedvesen cicáznak, ősi nimfák mosolyában
Nézni csalfa szemed ragyogását egész nap
aranyló hintóban gyönyörködni mesés tájban,
emlékbe ellopni tőled a mohó-szerelmi vágyat,
álomutazásban a bú, ifjúi szívünkbe tört mártott
bársonyos gyolcsba köss be tört lepkeszárnyat
Szállni egyre magasabbra ahol kitárul a bő folyó
ezüstös, vastag csíkját fedezni fel, e vad táj felett,
hol téli erdőnek éhes lakója, szelíd báránnyá válik,
egy etetőbe csemegéznek reggeli gomolyfelhőben
megbotlik itt jeges sziklákon, emberi érző képzelet
szárnyalni a rónán át, önfeledt kacagásban,
göcögő szerelmesként, ujjogón, nevetéssel
fürödni sietnek ifjak a tóba, ahol az ifjú lelkek
kedvesen cicáznak, ősi nimfák mosolyában
Nézni csalfa szemed ragyogását egész nap
aranyló hintóban gyönyörködni mesés tájban,
emlékbe ellopni tőled a mohó-szerelmi vágyat,
álomutazásban a bú, ifjúi szívünkbe tört mártott
bársonyos gyolcsba köss be tört lepkeszárnyat
Szállni egyre magasabbra ahol kitárul a bő folyó
ezüstös, vastag csíkját fedezni fel, e vad táj felett,
hol téli erdőnek éhes lakója, szelíd báránnyá válik,
egy etetőbe csemegéznek reggeli gomolyfelhőben
megbotlik itt jeges sziklákon, emberi érző képzelet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése