2013. szeptember 10., kedd

Hanyecz István - Csalfa szemed ragyogása



Hanyecz István
Csalfa szemed ragyogása

Élni az örök, édeni paradicsomba lenne jó,
szárnyalni a rónán át, önfeledt kacagásban,
göcögő szerelmesként, ujjogón, nevetéssel
fürödni sietnek ifjak a tóba, ahol az ifjú lelkek
kedvesen cicáznak, ősi nimfák mosolyában

Nézni csalfa szemed ragyogását egész nap
aranyló hintóban gyönyörködni mesés tájban,
emlékbe ellopni tőled a mohó-szerelmi vágyat,
álomutazásban a bú, ifjúi szívünkbe tört mártott
bársonyos gyolcsba köss be tört lepkeszárnyat

Szállni egyre magasabbra ahol kitárul a bő folyó
ezüstös, vastag csíkját fedezni fel, e vad táj felett,
hol téli erdőnek éhes lakója, szelíd báránnyá válik,
egy etetőbe csemegéznek reggeli gomolyfelhőben
megbotlik itt jeges sziklákon, emberi érző képzelet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése