Horváth L. Zsuzsanna - Izzó nyárutó - Szeptember

Horváth L. Zsuzsanna

Izzó nyárutó

Fent az égnek kékellő tükörén
kibontja aranyló szöghaját a Nap
alant a kert zöld gyepszőnyegén
dúsan omlik el ezüstös harmat.
Mozdulatlan minden, a szél sem lebben
a fák smaragdzöld ruhája fürdik
a lágyan hulló nyár-végi fényben
míg a tücskök dalukat égre küldik.
S ha fölkúszik delelőjére a Nap
felperzsel mindent ,amit lehet
bocsát ránk izzó fénynyalábokat
kiégeti szemünkből a könnyeket.

Mert hiába hűvösek az éjszakák
még a nyárutó szórja tűzsugarát.

*

Szeptember

Mint egy festő, fényecsettel
érkezett meg a szeptember,
libben vállán köd-köpönyeg
borítják hulló levelek.

Ecsetjét ha Napba mártja
ősz színeit varázsolja
színez sárgával, arannyal
összemossa dús harmattal.

Piktorunk az eget festi
kicifrázza felhők szélit,
tóra igéz tajték-csipkét
így töri meg szürke tükrét.

Pingál ég aljára bodrot
széllel bélel hullám-fodrot
fák lombja közt fátyol, lenge
aranyhidat rejt el benne.

Akácunknak ághegyére
rózsás fürtöt ejtett keze,
átölelte fénybe fonva,
őszi szele elringatja.