2013. szeptember 6., péntek

.kaktusz - a világunk óriási fa



.kaktusz



Tudod arra gondoltam,
hogy a világunk, mint egy óriási fa,
tele van jobbnál jobb,
fogyasztható, szerethető gyümölccsel,
de, mert az ember hozzá képest kicsi,
nem elég nyújtózkodni,
vagy egyszerűen megrázni,
az értékek magasan vannak,
meg is kell mászni a fát,
hogy elérje a termést,
talán, azt épp,
hogy tudja élvezni a zene ízét...
az igaziak,
a különleges ízvilágúak
nem könnyen elérhetőek,
tán pont az adja az értékét,
attól olyan különlegesek:
de, ha egyszer valaki odáig elér,
el nem veheti tőle senki többé,
a zeneszeretet az övé...
a kéznél, az alsó ágakon lévők
könnyen megszerethetők,
könnyen is rothadók,
nem adják olcsón a valódit,
az igazán szeretnivalót...
azon a fán
az ember is ott van,
ő egyedül, aki szedő, és el is érhető,
de, ha nem érett még a szeretetre,
vagy kapaszkodik éretlen gyümölcs után,
csalódik könnyen,
s könnyen csalódnak benne,
kezdheti elölről a tornát,
míg éretten egyszer talál
egy másik,
szeretetre kész gyümölcsre,
amelyik csodák csodájára
a sok közül pont őt akarja.



2013. szept. 05.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése