Pné Juhász Mária
Nyárutó-őszelő
Nem izzanak már a
színek,
az esti kerten árny oson,
halkan suhan át a szél,
magányos, fáradt bokrokon.
Némán pihennek alélt virágok,
fák lombja levedli zöldjét,
ritkuló lugas sápadt levelein,
ökörnyál csillog Hold fényén.
Az éj oly fullasztó, nehéz,
tintakék égen apró lámpások
gyúlnak, ezüstre festve kitárt
ablakok réveteg szemét.
E méla csendben
bűvölten áll augusztus,
s áhítattal várja, szeptember
márvány-kehelybe zárt bús cseppjeit.
az esti kerten árny oson,
halkan suhan át a szél,
magányos, fáradt bokrokon.
Némán pihennek alélt virágok,
fák lombja levedli zöldjét,
ritkuló lugas sápadt levelein,
ökörnyál csillog Hold fényén.
Az éj oly fullasztó, nehéz,
tintakék égen apró lámpások
gyúlnak, ezüstre festve kitárt
ablakok réveteg szemét.
E méla csendben
bűvölten áll augusztus,
s áhítattal várja, szeptember
márvány-kehelybe zárt bús cseppjeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése