Pataki Glica - Bolyongó lelkek /részlet

Pataki Glica

Bolyongó lelkek /részlet/

http://www.youtube.com/watch?v=HvK1V_4MMhc 

Ott távol a kéklő messzeségben a juharfák lombjai között, piroslik a reggel. Mintha az erdő égne, magasodnak a lángok. Nem érezni a füst szagot, nem hallani a fák jaját. Elérte az utolsó leveleket, fönn a csúcson. Már a hegy mögött is izzik az ég. Közeledik az ősz. A gesztenyefák leveleit körbe hervasztotta a rozsdabarna, fehér foltokat tett rá a betegség. A Nap tüze kialszik hirtelen és mindent elfed a sárga szín, magasan fenn jár az égen. A tenger hullámai csíkozzák, fodrozzák a vonuló fellegeket. Felhőkből született hajók közelednek, balról.
A fuvallat leáll, nem mozdulnak a fák levelei, hang sem csendül, meghalt a világ. Festmény született a démonos éjszakából. A gyönyörű színek társakra leltek, egymás mellett csendéletté lettek. Megszületett, az egyszeri, megismételhetetlen reggel. A holnap az oly messze még.

...

szeptember első hetében, síri csendben settenkedik a reggel. Lustán kikerüli a hegyet, eső paplant húz magára, majd a másik oldalára fordul a Nap és alszik tovább. A nagyréten a gólyák már mindent megbeszéltek- Irány Afrika!- Az énekes madarak hangját messze fújta a szél és most a bikák hangolnak az erdők mélyén. Színesednek a park fáinak levelei, potyognak a gesztenyék. A szüret is hamarosan a véget ér. Az aratás baj nélkül lement. Jut eszembe, történt azért némi baj. A kocsissal adódtak gondok…
Az amerikai diófa minden levele sárgára festette magát. A délutáni nap fénye, aranyba csomagolta az életerős fát. Ez az égig érő óriás sok mindent látott és hallott a kastély életéből.