Szomorúfűz
Szememben felhők
gyülekeznek
Ma este csakis Terád
gondolok
Elérkezett a
születésed napja,
s Te elszálltál az
Örökkévalóságba
Szomorú a szívem,
zaklatott vagyok,
íriszem kék sugara könnytelen
Lelkem öltözött
fekete gyászruhába,
szívem fásult, kezem
remegő
Mécsesek lángja lobog
aranylón
A vázában rózsa:
kedves virágod
Átölelnek bús, halk
dallamok
Az ablaküvegben
arcodat látom,
s a visszatükröződő
mécs világát
Egyedül maradtam –
elhagytatok
Aranylón remeg a láng
a sötétben,
könnyes fény ragyog
szememben,
már szívem mélyéből
könnyezem
Borzongatón, egyedül
nélküled:
Örök születésnapodon
borít el
a magányos, csendes
végtelen
http://www.youtube.com/watch?v=7Jwc9-qibG4&list=PL9DB43557D7A0241D
VálaszTörlés