Kassák Lajos - Az utak

Kassák Lajos

Az utak

Nappal hosszúra nyúltan egyhelyben fekszenek,

de éjszaka a sötétben, vagy a sápadt hold, vagy a remegő csillagok alatt

elindulnak a legtávolabbi pont felé.

Senki sem lesheti meg titkukat, mert ruhát cserélnek

és magukhoz vonzzák az árnyakat.

Az egész világ tengereivel, hegyeivel, sivatagaival,

városaival egyetlen erdő nekik és élnek és visszaélnek ezzel a csodával.

Menet közben tragédiákat és tragikomédiákat mesélnek.

Nyomukban csipkebokrok, fényesre csiszolt kövek

és tengerikagylók szóródnak szét.

A horizont vörös fáklyasorral jön eléjük, tejet fej nekik a hold tőgyéből

és megfésüli őket a rohangászó szél fogaival.

És nem szólnak arról, hogy egy hosszú életen át hányszor túrták fel és tapostak rájuk. Megelégszenek a pillanat örömeivel s reggel,

ha testükbe szúrja fénynyilait a nap, tetszhalált mímelnek

és nem árulják el az embereknek, hol voltak, mi történt velük az éjszaka.