Lányi Sarolta - Hópehely

Lányi Sarolta

Hópehely

Nevetve nézek most vidám szemekbe
... Ki látta régen év bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve...

Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevülnek hév szók harcain.

A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.

S mégis... ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra hullott hópehely...