Albert Ferenc - Álmatlanul

Albert Ferenc

Álmatlanul

Elkerül az álom;
miközben párnámon
behunyt szemeim előtt
lebeg délibábkén arcod,
s ajkad szegletére
ült könnyed kacajod.

Érinteném tested,
de most nem tehetem;
félek, hogy érdes kezem
érintésétől riadna
merész képzetemnek
ábránd, kékmadara.

Marad a képzelet,
melyben fénylő szemed
szenvedélyes foglya ként
várok szabadító álmot,
hogy széttörje végre
ez édes rabláncot.