Turza Sándor
A harc
mikor harcodba más harca
fennhangon dalol, mikor
életed fénytelen, kietlen, színtelen
és reményed nem leled semmiben,
mikor életed két kötél végén lóg
a semmi felett, ember vagy, ne feledd.
Mikor arcátlan szavak hasítják
pengeként arcodat, mikor
lelkedbe kést döf a vádló gondolat,
ember maradj.
Mikor csatáid felett magasba emelkedik
a vigasztaló kereszt, ne sajnáld magad,
ne temesd.
Mikor vonattá válik életed, kisiklik
vonatod rozzant, kopott vágányok felett,
romjaid alatt magad megkeresd.
Éld úgy az életet, mint a szenvedélybeteg,
a holnap szépségéért, fájdalmáért
a dolgodat ma tedd.
Életed harca a tied, senki nem fogja
a kezed, magad szólítod szavakkal
a szenteket, s tudod, előre az vihet,
ha magadért felemeled a kezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése