Pákozdi Sarolta - Őszidő

Pákozdi Sarolta

Őszidő

Áttört csipkefüggöny felhő
résein átvillan a kékség,
a Nap mosolya bágyadt hő,
fénye sápadt, félénk.
Vacogó szél kerget falevelet,
a fák pőrére vetkezve élénk
hajlongással recsegnek,
jeges eső vág kérgükön sebet,
hóval fedi a tél a heget.
Kopár a világ kinn,
barátságos,meleg otthon
ablakon hívón kitekint.
A betérő vendég mosolyogjon,
derűt, szeretetet hozzon.
Az ősz gyorsan télbe fordul,
ködös szürkeségbe borul a táj,
jön a tavasz, eresz csordul,
virágba szökken a sok csupasz ág.
Sorakoznak az évszakok,
a múló idő nekünk fáj.
Életünk ősze öregség,
telünk utolsó évszak, a halál,
de itt és most csak egy fontos,
szívünk az őszben egymásra talál.