Siktár Éva
Hosszú volt a perc...
Mindent elfeledsz, ami a múltban volt
és oly' mesés
m'ért nem hiszed el, amit adhatsz nekem már kevés,
a gondjaidat most már feledem. Nem hittél nekem, pedig én csak is neked léteztem, feledni ha tudsz, nem kell a különös kis fény nekem, ha nem érzed mennyire várlak, úgy fáj, hogy többé már nem látlak, boldog lesz a perc, ha mégis visszajössz hozzám! Keresem a szád, ami még elmondja, hogy úgy szeretsz, minden éjszakán, mikor azt mondtad, hogy nem feledsz, gondjaimmal együtt eltemetem. Elhittem neked, pedig ha igaz lényed felfeded, elkerül a bú, és tudtam volna, nem szerethetlek hisz nem érzed mennyire várlak úgy fáj, szíved lakattal zártad, de kívánom, hogy boldog légy Te majd nélkülem.
m'ért nem hiszed el, amit adhatsz nekem már kevés,
a gondjaidat most már feledem. Nem hittél nekem, pedig én csak is neked léteztem, feledni ha tudsz, nem kell a különös kis fény nekem, ha nem érzed mennyire várlak, úgy fáj, hogy többé már nem látlak, boldog lesz a perc, ha mégis visszajössz hozzám! Keresem a szád, ami még elmondja, hogy úgy szeretsz, minden éjszakán, mikor azt mondtad, hogy nem feledsz, gondjaimmal együtt eltemetem. Elhittem neked, pedig ha igaz lényed felfeded, elkerül a bú, és tudtam volna, nem szerethetlek hisz nem érzed mennyire várlak úgy fáj, szíved lakattal zártad, de kívánom, hogy boldog légy Te majd nélkülem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése