Hatházi Áron - Fénysötét

Hatházi Áron

Fénysötét 

Olykor nagy,
figyelő szemmé
változom,
kinézek az ablakon:
fénysötét éj töpreng előttem.
Nemlenni vágynak
bennem az álmok.
Csak csont akarok lenni -
borosta és bőr -,
meztelen,
kietlen tájra kifeszült
minta - hadd érezzem a
kő-csillagok, nedves földek írta
barázdákat csigolyáimon.

Istentelen halál vércséi
csaponganak homlokomon,
vagy denevérek -
vérfolyások közt kutató rémek.
Ki tudja, könny-e avagy vér,
minek csorgása kísér
gyáván, nesztelen?

Olykor nagy, kitárt
tenyérré változom,
s nem tudom,
kinek tapintom forró
érverését,
resvedt csuklóé-e a nesz,
vagy bíborszín dal
fakad ujjaim alatt?

Koszorút font az este,
azt teszem fejemre:
babértövis.