Margot - Ugrás

Margot

Ugrás

Az ecset, kezemben egy kopott toll.
Életpalettámból színt keverek.
Aranyba mártom az ecset hegyét,
S tűzzel rajzolom égre nevedet.
Kacag az ég a harsány betűkkel,
Nefelejcs szemed visszamosolyog.
Ábrándjaim közt felhőkön ülök,
Szívemben szerelem lángja lobog.
Lábam lógázom, kezemben ecset.
Köröttem pufók, vidám angyalok,
Nézik a művemet, mustrálgatják.
Hát mit adhatnék? Ezt adhatok!
Szívvel festek napot a zenitre,
Mi szobádba harsányan beragyog,
Benne van szerelmem minden színe,
S általam ölt százféle alakot.
Zöld rétekre virágokat festek,
Erdők sátrába kecses vadakat,
Lábadhoz hajtom a kis patakot,
Hűs vizével csillapítsd szomjadat.
Rajzolok neked most egy szívet!
Mint buta, szerelmes gyermekálmot,
Lásd, még a vér is csepeg belőle,
Mint ostoba falfirkákon látod.
Hisz gyermekké tett ez a szerelem,
Bakfisként ugrok a lépcsőfokon,
De jaj! Ha elvétem most az ugrást,
Tudom, hogy túlélni már nem fogom!