Szomorúfűz - Őszi égbolton; - Őszi rapszódia

Szomorúfűz

Őszi égbolton

A fák, a bokrok aranyban pompáznak,

Az avarban barnultan hullongnak

A bárányfelhők az őszi égbolton

A széllel a végtelenbe sodródnak

Az alkony bíborra festi az eget
Az égi óceán csendes a felhők felett
nehéz a szívem, hiányod fáj
a horizonton felém az est dallama száll
szemem írisze mögött képek villannak
a könnycseppek lelkemre dermednek
kihunynak a lángok, mint a lemenő nap
életemből lassan a fények ellobbannak

*

Őszi rapszódia

az égbolton még aranylik a Nap
susog a nyári szél vetkőző lombok alatt
langyos érintéssel simítja arcunkat
levelek beszélgetnek ölelő ágakkal

elmesélik, milyen volt a nyár
hisz az ősz hangulata már küszöbön áll
sárguló levelek a mélybe hullanak
lassan útra készülnek a vándormadarak…