.kaktusz
A lélek virága
Tudod arra gondoltam,
az ember nem csak
kívülről,
de belülről is van
irányítva,
lehetséges vezetők
többen is vannak,
hogy ki a főnök,
kire hallgat az
ember,
azt maga dönti el,
azt maga dönti el,
attól függnek a
cselekedetei,
kinek adja a
főszerepet,
kit fogad el élete
vezérének,
kinek lesz önkéntes
szolgálója,
kiben bízik a
legjobban,
van, ki az ösztönnek
adja magát,
számára a pillanat
öröme
többet ér mindennél,
nem mérlegel, mi lesz
belőle,
tudás nélkül is
fejest ugrik,
a víz sokszor nem
elég mély,
néha még víz sincs benne,
más, aki az ész után
bandukol
mindent jól
megfontol,
ő lekésik sok
mindenről,
és van, ki a léleknek
az embere,
a léleké, vagyis a
szereteté,
vakon indul el,
azt se tudja, akit
követ,
annak valódi hatalma
van-e,
mert a lélek
mérhetetlen,
a szeretet megfoghatatlan,
sokan az erejében se
bíznak,
aki utána indul,
kicsit olyan,
mint az a
szerencsejátékos,
ki ösztönszerűen
csinálja jól,
legtöbbször nem is
tudja,
hogy elindult a
helyes irányba,
útját szegélyezik a
csodák,
a legnagyobb
sötétségben
botorkálva is, halad
a fény felé,
ösztönös, és mégis
megfontolt,
a lélek ösztönös is,
megfontolt is,
soha nem a saját
hasznát keresi,
de valahogy mindig jó
úton jár,
jól jár, aki őt
követi,
és jól jár a világ
is,
általa, ha csak
hajszállal is,
de több lesz a virág,
és kevesebb a háború
2009.aug. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése