Maszong József - Úgy, mint Te

Maszong József

Úgy, mint Te 

Az élet ismétli önmagát,
kalap a földön,
vagy egy elnyűtt sapka ?
Ritka fillér hullik, élet,
kinyújtott tenyér,kérges  
hang síró, érdes,  
szemben könny, kérek,  
ettél ?,ittál ?, tegnap, ma 
  hol aludtál ?, padon, földön,
ki kérdezi azt.  
Valaha Ő is úgy élt,  
úgy, mint téged
anya szülte s remélt,  
úgy, mint Te,
padot koptatta,
tudományt rakta lapokra,  
úgy, mint neked
joga van az élethez, s nem
maradékod közt életét keresse.
Te pózolsz, ígérsz, hazudsz,
hogy könnyű élethez juss.  
A sok érdes kéz emelt magasra,  
ember !, szállj magadba,
mert aki valaha veled,  
a padot koptatta,úgy lehet,
számára a „ jövő”,,- szó kihalt örökre ?

Vigyázz !, az élet ismétli önmagát,
kerék s talp váltják egymást,
röpke perc s beborul az ég,  
utcára,mars ki csibész,
 szánakozva néznek van aki ad,  
legtöbb nem ismer többé majd.

Elnyűtt sapka a földön,
 kinyújtott kérges tenyér,  
ételed ma száraz kenyér,
reméled a hulló fillért,  
elgyötört arc...  
mélyen az arcüregben,
megtört fény a szemedben
 pedig valaha jobb napokat láttál,
arcodon az élet nem szántott barázdát,  
tetted dolgod , becsültek , szerettek  
nem ültél a földön , mint szemlesütve

Csak egy elnyűtt sapka a földön,
reszketeg kérges tenyér,
megtört fény a szemben,
lenézel, de a tükröt nem látod,
mert zsebed tele,  
de lelked üresen kong