Bella István
Egyedül
Olyan szép ez a
reggel, gyere építsünk belőle házat,
világosságból a
világosságnak,
magas falakkal,
hajnallal, csupa déllel,
megterített
asztallal, az asztalon virág kenyérrel.
Olyan szép ez a
reggel, gyere építsünk belőle házat,
nevessen a kanál,
örüljön a leves jó szagának,
vicceket sustorogjon
a víz, a tányér kerek képe elvigyorodjon,
s legyen aki
hallgatja, elmosolyodik, legyen a hajnalból asszony.
Olyan szép ez a
reggel, gyere építsünk belőle házat,
négymilliárdan a
négymilliárdnak –
– ám ekkor így szólt
bennem egy arramenő:
Micsoda nyomorúságban
lehetsz, te szegény,
hogy mindezt így
kitaláltad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése