2018. március 23., péntek

.kaktusz - Egymás nélkül


.kaktusz
Egymás nélkül 

Tudod arra gondoltam,
az emberben sokszor olyan érzés van,
hogy mindennek ellenére, valamiért,
kevés ő annak a másiknak,
talán minden rendben van látszatra,
ha megfogalmazná, talán azt mondaná,
hogyha nem is boldogtalan,
de nem boldog mellette, vele az a másik,
talán még szeretet is van,
de valami mégis hiányzik,
a ragyogás hiányzik a másik szeméből,
nincs benne az a fény,
aminek hiánya azt jelzi,
az életéből hiányzik valami,
minden adott, de mégis olyan,
mint a szép kilátáshoz épített ház,
ami az ablakból tökéletes lehetne,
csak épp ablak nincsen,
vagy olyan, mint a leves,
amiből csak a só hiányzik,
ha só helyett bele cukrot tesznek
bármennyit is,
nem lesz jó soha az íze a levesnek,
(pedig a süteményben tökéletes)
csak egy csipetnyi só,
és a leves
lehetne élvezhetetlenből ízletes,
a boldogsághoz hiányzik valami,
amit nem más,
csak a só tudna megteremteni,
két emberből hiányzik valami,
ha nem érzi azt mind a kettő,
hogy a másiktól az íze megváltozott,
hogy nem hiányzik belőle többé már semmi…
de ahhoz a levesnek és a sónak kell találkozni,
külön a leves, külön a só
nem hogy nem tökéletesítik egymást,
egymás nélkül mind a kettő haszontalan,
mit ér a só önmagában,
mit ér a leves sótalan,
egyedül, egymás nélkül
mindketten elveszítik
a bennük lévő,
tökélességet teremtő lehetőséget.

2010.május 27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése