.kaktusz
Egymás nélkül
Tudod arra gondoltam,
az emberben sokszor
olyan érzés van,
hogy mindennek
ellenére, valamiért,
kevés ő annak a
másiknak,
talán minden rendben
van látszatra,
ha megfogalmazná,
talán azt mondaná,
hogyha nem is
boldogtalan,
de nem boldog
mellette, vele az a másik,
talán még szeretet is
van,
de valami mégis
hiányzik,
a ragyogás hiányzik a
másik szeméből,
nincs benne az a
fény,
aminek hiánya azt
jelzi,
az életéből hiányzik
valami,
minden adott, de
mégis olyan,
mint a szép
kilátáshoz épített ház,
ami az ablakból
tökéletes lehetne,
csak épp ablak
nincsen,
vagy olyan, mint a
leves,
amiből csak a só
hiányzik,
ha só helyett bele
cukrot tesznek
bármennyit is,
nem lesz jó soha az
íze a levesnek,
(pedig a süteményben
tökéletes)
csak egy csipetnyi
só,
és a leves
lehetne
élvezhetetlenből ízletes,
a boldogsághoz
hiányzik valami,
amit nem más,
csak a só tudna
megteremteni,
két emberből hiányzik
valami,
ha nem érzi azt mind
a kettő,
hogy a másiktól az
íze megváltozott,
hogy nem hiányzik
belőle többé már semmi…
de ahhoz a levesnek
és a sónak kell találkozni,
külön a leves, külön
a só
nem hogy nem
tökéletesítik egymást,
egymás nélkül mind a
kettő haszontalan,
mit ér a só
önmagában,
mit ér a leves
sótalan,
egyedül, egymás
nélkül
mindketten elveszítik
a bennük lévő,
tökélességet teremtő
lehetőséget.
2010.május 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése