Fridli Zoltán - Mint árny

Fridli Zoltán

Mint árny

Mint árny,
Rávetődve kedves arcodra, a fénytől eltakarom.
Szélként, utca porát felkavarva,
Azt csillogó kékes szemedbe fújom.
Megnehezítem sárként,
A habkönnyű lépted.
Nagy, nedves, csúszós fű vagyok,
Mely zavarón csiklandozza édes bokád.
Vízként, selymes bőrödig áztatlak,
Sűrűn keserű könnyemmel moslak.
Esetleg forrón perzselő nap,
Pirosra égetem fedetlen testrészed.
Ólomnehéz bilincs vagyok,
Gátolva szabad szárnyalásod.
Tömör ajtó, ami befelé enged,
Kifelé, a szabadba, soha nem nyit.
Felesleges, plusz teher vagyok a szívednek,
Mint fáradt vándornak hatalmas batyuja.
Bocsáss meg mindenért,
A sok rosszért, bánatért,
Keserű pillanatért, mit én okoztam.
Bocsáss meg, vak, kifogyhatatlan szeretetemnek,
Fejemnek, eme üres golyónak.
Kérlek, bocsáss meg, elkeseredett szívemnek!