Siktár János
Vágyom a fényt...
Körülöttem most mindenki normális,
mindenkinek van mért örülnie is,
én is itt vagyok ilyen szerencsésen
csak én vagyok egyedül szerelmedben,
vidáman élek szerelem ködében.
mindenkinek van mért örülnie is,
én is itt vagyok ilyen szerencsésen
csak én vagyok egyedül szerelmedben,
vidáman élek szerelem ködében.
A szerelem körbeölel s nem ereszt,
nem enged többet a sötétségbe sem.
Jobb itt neked és nekem, súgja halkan
és én hiszek neki, mert igaza van
ellenvetésként már nincs is több szavam.
nem enged többet a sötétségbe sem.
Jobb itt neked és nekem, súgja halkan
és én hiszek neki, mert igaza van
ellenvetésként már nincs is több szavam.
Nekem már soha sem sajognak sebek,
s nincsenek énrajtam semmilyen hegek.
Megyek a fényre, s hallom a szép dalod
mert a Napsugár újra reám ragyog,
s már nem tudok mást, hisz szerelmes vagyok!
s nincsenek énrajtam semmilyen hegek.
Megyek a fényre, s hallom a szép dalod
mert a Napsugár újra reám ragyog,
s már nem tudok mást, hisz szerelmes vagyok!
Vágyom a fényt tudom, hogy elérhetem
sorsom szerelemmel, e fény kell nekem,
víg örömökre ítéltetett szívem,
már semmi sem változhat nem veszítek,
bátorságom, szerelemből merítem.
sorsom szerelemmel, e fény kell nekem,
víg örömökre ítéltetett szívem,
már semmi sem változhat nem veszítek,
bátorságom, szerelemből merítem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése