Fazekas Valéria - Hasztalan

Fazekas Valéria

Hasztalan

Uram! Megannyi esdeklőt
óvott bársony tenyerem,
simítva nékik jövendőt,  
feleztem vélük kenyerem.

Gyónásuk nálam szent maradt,
némán mardossák lelkemet,
torkomban a szó elakadt,
terhük alatt már térdelek.

Kitárnám a szűk kalodát,
múltból jövendőt igéznék,
lemosnám fáradt út porát,
aranyló békébe hullanék.

Uram! Te látod vétkeim,
oldozz fel kérlek, vacogok!
Könnyek áztatják pilláim,
kifosztott énnel dacolok.

Kétségek között egyedül,
szétosztott lényem nem felel,
érzelmi húrom megfeszül,
foszló szárnyam gyászlepel.

álmaim szállnak hangtalan ,
végy oltalmadba jó Uram!
Ne fájjon úgy a hasztalan ,
hogy túlélhessem önmagam.