.kaktusz
Ó, április!
Nahát az április!
mint egy neveletlen
kamasz,
azt se tudja, mit
akar,
hol kacag,
hol meg sír,
levelekkel
kergetőzik,
a tojáshéj
a fenekén ott van
még,
de nagynak képzeli
magát,
hol van ő még a
májustól,
és mégis szerelmes,
kiszámíthatatlan,
gyermek,
aki majdnem felnőtt már,
de ki magával se
tudja,
mit is kezdjen, oly
bolondos,
néha meg borzasztón
komoly,
sírásában is elneveti
magát,
nevetés közben is
könnyezik,
szivárványt
játszik...
bolond,
egyszer hideg,
másszor meg forró,
és olyan szeles is,
utálatos, mégis oly
aranyos
azzal a
setesutaságával
megbolondítja az
embert,
eszébe jut: kabátot
parancsol,
máskor meg a póló
sok,
jaj, csak már
felnőne,
az esze megjönne…
ha belép a májusba,
talán megkomolyodik,
vagy mégse,
marad ő mindig az
április,
a feje lágya soha se
nő be.
2012. március 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése