Kamarás Klára
Lehet, hogy
elfogyott...
Csalódás
Lehet, hogy elfogyott
a szó,
kihűlt mondanivaló,
amely petárdaként vitt a mesékbe...
Még néhány karc, néhány fénylő spirál,
egy zuhanás...
és az egésznek vége.
Én nem tudok hirtelen váltani.
Más álarc, újabb piruett
igénye nem kecsegtet.
Kíséreld meg magad
a szinte lehetetlent.
A gondolat adott:
ha szűkös a repertoár,
keresni kell egy másik színpadot.
Azért ne tépd ki minden tollamat,
és sárba sem teperheted!
Talán lehetnek közös álmaink,
de szárnyalni csak égbolton lehet.
Ezüst port hintett libaszárnyimra
a csillagos, tavaszi éjszaka.
Hajnalodik.
Angyalok nincsenek.
Na, repüljünk haza!
kihűlt mondanivaló,
amely petárdaként vitt a mesékbe...
Még néhány karc, néhány fénylő spirál,
egy zuhanás...
és az egésznek vége.
Én nem tudok hirtelen váltani.
Más álarc, újabb piruett
igénye nem kecsegtet.
Kíséreld meg magad
a szinte lehetetlent.
A gondolat adott:
ha szűkös a repertoár,
keresni kell egy másik színpadot.
Azért ne tépd ki minden tollamat,
és sárba sem teperheted!
Talán lehetnek közös álmaink,
de szárnyalni csak égbolton lehet.
Ezüst port hintett libaszárnyimra
a csillagos, tavaszi éjszaka.
Hajnalodik.
Angyalok nincsenek.
Na, repüljünk haza!
(Levél egy költőbarátomhoz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése