2013. június 28., péntek

.kaktusz - szeretni és szeretve lenni ...



.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
egyszerű a dolog,
aki vágyik arra,
hogy rá mosolyogjanak:
mosolyogjon,
a köszönésért köszönjön,
a bókért bókoljon…
de nem ám ilyen könnyű
a szeretetnek a dolga,
ha csak elég lenne szeretni,
és az ember máris szeretve lenne,
tele lenne a világ vele,
és nem lenne annyi
a szeretetből kiábrándult
otthontalan csavargó a világban…
mert a könnyű mosoly,
a könnyű jó napot
csupán itt,
a felszínen születik,
(nem kell hozzá varázslat,
elég a bűvész is)
és mint minden,
aminek gyökere nincsen,
ahogy jön,
úgy meg is hal,
nem nagy kár érte,
komolyan úgyse veszi senki,
hiszen nincsen mélysége:
könnyen érkezik,
könnyen is távozik…
de a szeretet
a mélyben jön a világra,
az emberé, de az ember nem ura,
nem is a parancsolója,
sok közülük nem életképes,
mert megtermékenyíteni
nem tud más szeretetet,
azért aztán okoz csalódást sokat,
sok kudarc,
hiábavaló próbálkozás után
már úgy vannak vele sokan,
hogy hallani se akarnak róla,
hiszen annyira vágytak rá,
és annyiszor okozott csalódást…
de aki nem lesz hűtlen hozzá,
aki világra hozni
százszor is próbálkozik,
az bármelyik pillanatban számíthat rá,
hogy megfogan két ember
egymásra találásából,
az egyetlen, a drága, a picinyke,
de életképes saját szeretet.

2013. június 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése