2013. június 21., péntek

Pataki Glica - A hangod /részlet/



Pataki Glica

A hangod  (részlet)

Vadvirág a sziklák között, egymagában,

Szirmait kitárja, méheket várja,

Illata bódító, porzókat csalogató.

Bibéje édes nedvet kínál, jő a

Kis darázs, beporzói.

Széltől óvja gyermekeit,

Szirmaival betakarja.

Küzd az elemekkel, egymagában,

Gyökereivel kapaszkodik a sziklába.

Ő a vadvirág, vadon szülötte,

Példamutató küzdelme, igaz

Fotósnak kedvence.

Te is küzdj, mint a kisvirág.

Ne add fel! Vár ránk e szép világ…

...

A fekete kökörcsin köszöni a szép gondolatokat, amelyet régóta nem kapott. A Vadvirág megtalálta a boldogságot, vagy a boldogág kereste sokáig a Vadvirágot. Mind kettő nézet igaz lehet. A földi élet rendkívül titokzatos, olyan mint ha labirintusban bolyongna a test, a testben a lélek. A bolygók odakint teszik a dolgukat, mi pedig itt. Hol jól, hol rosszul. A hangod elvarázsolt és egy új világot mutat, amit eddig nem érzékeltem. A hangod vezet nappal és éjszaka az álmok birodalmában. A hangod körül ölel és szeret.

A hangod Igaz és Tiszta, nem hazudik. A hangod belül simogat, mert a kezed a kezem nem érintheti. Karodat nem tárhatod felém, nem adhatok csillagfényes, mesebeli éjszakát.

A hangod színeket, formákat fest, virágos rétre csalogat sétálni. Megyek veled, vagy Te tartasz velem, nincs jelentősége. A két energia, a két akarat összeolvadt. Meg szűnt a Te és az Én. Egy tiszta gondolat létezik, ami kivetítődik a vászonra, és rá vetül a fehér papírra. A hangod a lelked tükre!

1 megjegyzés: