Pataki Glica
A hangod (részlet)
Vadvirág a sziklák
között, egymagában,
Szirmait kitárja,
méheket várja,
Illata bódító,
porzókat csalogató.
Bibéje édes nedvet
kínál, jő a
Kis darázs, beporzói.
Széltől óvja
gyermekeit,
Szirmaival betakarja.
Küzd az elemekkel,
egymagában,
Gyökereivel
kapaszkodik a sziklába.
Ő a vadvirág, vadon
szülötte,
Példamutató küzdelme,
igaz
Fotósnak kedvence.
Te is küzdj, mint a
kisvirág.
Ne add fel! Vár ránk
e szép világ…
...
A fekete kökörcsin
köszöni a szép gondolatokat, amelyet régóta nem kapott. A Vadvirág megtalálta a
boldogságot, vagy a boldogág kereste sokáig a Vadvirágot. Mind kettő nézet igaz
lehet. A földi élet rendkívül titokzatos, olyan mint ha labirintusban bolyongna
a test, a testben a lélek. A bolygók odakint teszik a dolgukat, mi pedig itt.
Hol jól, hol rosszul. A hangod elvarázsolt és egy új világot mutat, amit eddig
nem érzékeltem. A hangod vezet nappal és éjszaka az álmok birodalmában. A
hangod körül ölel és szeret.
A hangod Igaz és
Tiszta, nem hazudik. A hangod belül simogat, mert a kezed a kezem nem
érintheti. Karodat nem tárhatod felém, nem adhatok csillagfényes, mesebeli
éjszakát.
A hangod színeket,
formákat fest, virágos rétre csalogat sétálni. Megyek veled, vagy Te tartasz
velem, nincs jelentősége. A két energia, a két akarat összeolvadt. Meg szűnt a
Te és az Én. Egy tiszta gondolat létezik, ami kivetítődik a vászonra, és rá vetül
a fehér papírra. A hangod a lelked tükre!
http://www.youtube.com/watch?v=kuUQ7EORyWA
VálaszTörlés