Jóni Barna /Barnaby/ - Nyár

Jóni Barna /Barnaby/

Nyár

Szalmasziveknek éled a lángja,
s jár ma vigyázva éj parazsán
Könnyü fehéren izzik a lélek
szív zakatolva ver szaporán...
Lágy lufiálom szelleme elszáll
friss szeretőket felzaboláz.
Annyira vágynak éhhel a szépre
nem riogat ma tűz tulipán.
Csak bazsarózsát könnyezi harmat
hajnalidőbe' nyár derekán
Életet ásít, álmai nyílnak,
majd megöregszik szirmaiban.
Lenne vigasság mindig a földön
lány szerelemmel élne legény…
Elcseni csókját, ajka a forrás
megmerül abban hűs vizekért.
Hangaligetnek illata fodroz,
fésüli széllel reggeli nap
Bodzavirágok fátyolesernyők
tartanak árnyat, mint a lugas
Szomjazom én is élni e mámort
el nem ereszt már, szinte ragad…