Hatos Márta
Várakozás
Tudjátok mi, az várni
valakit,
Aki nekünk oly' drága
a világon?
Lesni az idő lusta
szárnyait,
Szívszaggatottan,
lázban sóváran?
Felugrani, százszor
futni elé,
Türelmetlen kinézni
az útra,
Bekémlelni napfénybe,
éjbe,
Minden pillanatban
újra meg újra.
Lélegzet visszafojtva
hallgatni
Valami neszt: ez az ő
lépte volt!
És csalódottan
rájönni, hogy csak
A mi bolond szívünk
zakatolt.
S ha végre ismert
érintés alatt
Megcsörren ajtónknak
zára,
Minden vérünk a
szívünkbe szalad,
Túlfeszül idegünk
minden szála.
Arcunk kigyúl,
szemünk lobogva ég,
Eljött végre Ő, ő a
Szerelem!
Tárt karokkal
fogadjuk, s ő elénk lép
Közömbös arccal -
némán - hidegen!
http://www.youtube.com/watch?v=mV-tUN8xC_E
VálaszTörlés