Szijártó Péter - Aranyparton ...

Szijártó Péter

Aranyparton ...

Oly helyen szeretnék élni hol még nem ismertelek
Hol bárkit jelenthetnek a homokba írt nevek
Hol nincsenek mély nyomok s könnyezett szemek
S a homokszemek csak homokszemek, ha hordják a szelek

Mikor először láttalak, csillagfény volt rajtad (ruha helyett)
Szikrák szálltak körben, mikor hozzámért kezed
Eltűntél, sok kertben - völgyben már végigkerestelek
Istenem, nem lehet hogy hiába, ha már megígértelek...

Rongyossá lett papír, amelyre felírtad címedet
Szárnyaiddal, szemeddel, eltakart félelmeket
A hold átcsapott az égen, intett... (elköszönhetett)
Istenem, nem lehet hogy hiába, ha már megszerettelek!!!

A mézédes város átváltozott, s karóként nélküled
Fúrtam át magam rajta, húzva egy szétszakadt szívet
Szökőkútjába pár érmét dobtam, kívántam...s a repkedő vizet
Szemembe mostam, koldussá tett hogy megismertelek

Aranypartjára vonlak most a csendnek, s lehet
Sosem hallod meg hogy belevéstem neved
Egy helyen szeretnék élni, s az életem helyett
Időtlen időkig ismerkedni veled...