Kamarás Klára
Esti csendben
Csókoltál, mikor
csókra vágytam,
s virággal hintetted
be ágyam.
Most itt ülünk az
esti csendben,
látod szívem,
megöregedtem.
Ezért volt minden
öröm, bánat,
hogy végül újra rád
találjak,
hogy legyen, aki
elkísér,
ha az út lassan véget
ér.
Kinn fú a szél, eső
szemerkél,
beleng a múlt, de mit
tehetnél?
Csókoltál, mikor
csókot kértem,
most simogatod sajgó
térdem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése