Komáromi János /Koma/
telnek az évek
telnek az évek
múlik a bánat
felszáradnak a
könnyek
hisz újra látlak
voltam vándor
kinek nem volt
otthona
voltam bölcs
és voltam ostoba
éltem már annyit
és oly sok helyen
mindig arra vágytam
hogy nyugtom legyen
hogy legyen egy hely
ahol megállhatok
hogy legyen egy hely
ahol Rád találhatok
és itt vagyok most
és csend van köröttem
pedig ujjonganék
mert végre megjöttem
de nem kell semmi
mert így kellett
lenni
olyan természetes
most együtt lenni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése