Wass Albert
Július
Fájdalmaim fekete
kutyája
ma hasztalan kocogsz
nyomomba már.
Virágok közt járunk
ma együtt
én és a Nyár.
Ma Örömisten papja
vagyok,
hiszek életben,
jóban.
Cézár vagyok az
ölelésben,
Dárius a csókban.
Forró imákat dalolok,
s letépek minden
vadvirágot;
ha meghalok,
csak az fogja tudni,
hogy ki voltam,
aki így látott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése