Horváth L. Zsuzsanna - Kevés a szó

L. Horváth Zsuzsanna

Kevés a szó

Kusza gondolataim között keresem
a szavakat, mik felbukkannak
majd alámerülnek a lélek tengerén
újra s újra, mig verssé nem fonódnak.

Kevés a szó, mely lefesthetné
az érkező Tavaszt,
a hazatérő fecskék röptét,
a kibomló virágokat.

Kevés a szó, mely éreztetné
a nyiló virág illatát,
ahogy a tavaszi szél ölén
belibben szobád ablakán.

Erőtlen próbálkozás csupán
szavakkal leirni, milyen a Nyár,
ha izzó fényben fürdeti a tájat,
vagy ha gyorslábú vihara támad.

Kevés a szó, mely visszaadná
szépségét a lebukó Napnak,
ahogy a tóra varázsolja
a fénylő aranyhidat.

S lehet-e olyan a szavak izzása
mint a rőt-vörösben izzó erdő,
ha aranyló palástot vetve vállára
az öreg Ősz újra eljő.

És semmivé foszlik a szó,
ha ködbe fullad a Balaton
s hideg, novemberi eső kopog
a szélfútta, száraz avaron.

S ha fekete kárpit boritja az eget
és elmúlás gondolata ébred,
hiába kavar a szél fénylő hópihéket,
a bút feledtetni minden szó kevés.

És nincs elég szó, mely magasztalná
töretlen hittel az Urat,
ha kétely mérgezi a lelket
mert nem lát kiutat.

S nincs szó a boldogságra,
ha mégis visszatér hited
szemed rányilik az Élet csodájára
és minden remény újra éled.

S már nem kell keresni a szavakat
varázslat vezeti kezem,
ha olvasni tudsz a sorok között
eléd tárul egy életnyi rejtelem.