2013. június 21., péntek

.kaktusz - A szeretet lángja



.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
mert az ember a világhoz
használati utasítást nem kapott,
sokszor van nehéz helyzetben,
megtennie hosszú utat kell,
míg a vélt igazságtól
eljut a valódihoz,
míg azt megtudja,
hogy gömbölyű a Föld…
amíg fel nem fedezte a vitamint,
gondolhatta azt sokáig,
hogy a baj, a hiány okozta
az életnek a velejárója,
nem pedig, hogy a jele
az ideálistól való eltávolodásnak …
és, mert ebben a csoda világban
előfordulhat annyi minden,
lehetséges talán az is,
hogy a fiatalságtól való eltérést,
az öregedést is valaminek a hiánya okozza,
nem feltétlen az életnek a velejárója:
hiányzik valami,
talán itt van a közelben,
csak meg kellene látni,
de amit az ember
még fel nem fedezett,
ha egyszer meglenne,
akkor az „én”
a fiatalon maradt testből
akkor távozna,
mikor már belefárad,
mikor elmegy a kedve az itt léttől,
amikor öregnek érzi magát nagyon…
de talán az „én” öregedése, fásultsága,
betegsége sem az életnek velejárója,
maradhat örökre fiatal,
csak épp nem szabad változnia,
meg kellene őrizni
sok csalódás után is
azt az ifjúkori
feltétlen hitet a szeretetben,
féltve vigyázni a parazsat,
nem engedni kialudni,
amelyik csak vár arra,
hogy kedvező legyen a szél,
ideális a körülmény,
hogy teljes pompájában
belőle a szeretet lángra gyúljon.

2013. május 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése