Horváth Ilona
/Hanoli/
Itt
Itt lopakodva járnak
a remények,
az utcai lámpák
gyér sugarába
réved
a kereső tekintet,
apró gyertya fényében
látom a mindenséget,
peregnek álmaim,
kedves szavakat
igézek
melyek néha
elérnek,
s napjaim
széttört perceiben
boldog
villanások
röppennek,
de el is tűnnek
végtelen,
jószándékú csendbe
temetkeznek,
csak bennem élnek,
míg rám nem csap újra
hatalmas szárnyával
a végzet,
melyben kódorog
összetörten
a jóakarat,
megsemmisülten
hullanak
a féltő szavak,
csalárd fénybe
öltöztetik
a holnapokat.
a remények,
az utcai lámpák
gyér sugarába
réved
a kereső tekintet,
apró gyertya fényében
látom a mindenséget,
peregnek álmaim,
kedves szavakat
igézek
melyek néha
elérnek,
s napjaim
széttört perceiben
boldog
villanások
röppennek,
de el is tűnnek
végtelen,
jószándékú csendbe
temetkeznek,
csak bennem élnek,
míg rám nem csap újra
hatalmas szárnyával
a végzet,
melyben kódorog
összetörten
a jóakarat,
megsemmisülten
hullanak
a féltő szavak,
csalárd fénybe
öltöztetik
a holnapokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése