Nosztromosz
Pár sor ...
Egy porszem mindig
kihull kezemből, egy szó mindig elmarad… és csend lesz.
Valamit mindig félbehagyok és újrakezdek, és mindig elhal egy sóhaj…
… de hova tűnnek az elhagyott, elszalasztott, félrecsúszott pillanatok?
Miért hiányzik mindig valami, egy apró valami, ami teljessé tenné az életet?
Hiába minden mozdulat, minden erő…
az a porszem mindenképp a földre hull,
akárcsak törött életszilánkjaim.
Valamit mindig félbehagyok és újrakezdek, és mindig elhal egy sóhaj…
… de hova tűnnek az elhagyott, elszalasztott, félrecsúszott pillanatok?
Miért hiányzik mindig valami, egy apró valami, ami teljessé tenné az életet?
Hiába minden mozdulat, minden erő…
az a porszem mindenképp a földre hull,
akárcsak törött életszilánkjaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése