dPanka - Cím nélkül

dPanka

Cím nélkül

Vajon hány életed van ember?
Mikor nap mint nap úgy halunk
hogy álmainkkal játsszuk el
boldognak vélt holnapunk,
s félelmekkel lehetetlenül
tán az ösztön menekül
rendületlenül hiszünk
s annyi mindent megvetünk.

Az idő, mely soha meg nem áll
hozza ránk a frászt: "Itt és most megállj!"
Hisz némán felettünk tekereg a halál,
az a kibérelt szerep, mindenkinek jut kereszt.

Harcolsz a véredért, mert saját vérbe mártva
ott az örök pecsét. Hiszed, hogy jutalom
az ismeretlen más-jövőd, nem sejtve
hogy -talán- csak egy kopott imakönyv.

Hogy a lélek szabad! Hirdeted
magányos elátkozott napon.
S a szenvedélyed rabja lesz
mi életben tart még utadon.
Majd őszülő fejjel, remegő kézzel
az időt is titokban úgy fonod,
az emlékek fogva tartott szálait
egyre görcsösebben markolod.