dPanka - Július után

dPanka

Július után

A nap még szórja fényeit
élénkzöld ruhában fürdik sok levél,
annyi bársonyos holdtölte éjen át
dallamot susogva szépeket regél.
Hangjában színekbe rejtőzik a vágy,
a múltban már eltűnt hófedte táj,
nem más, mint távolban ébredt
álmodó kandalló melegében
visszatérő ármányos napsugár.
Bár a szokatlan vihar,
az is tette nem várt haragját,
ám aztán egek szárnyán
meleg szellővel simogatva
forró leheletével a nyár
újból kicsit visszajár.
Keresve,kutatva mindent
ismét mosoly-meleget hevít,
sejtelmes pillantással
még az apró kövekben bújt
árnyékot is elkényezteti.
Egymásba ölelt sugarakkal
augusztusban is
még egy kicsit szerelemre hív.
- megint –