Radmila Markovic - A Nap szerelmese

Radmila Markovic

A Nap szerelmese

Júliusi égi fátyol sötétkékjét
bárányfelhők csipkézik,
hunyorogva szeretnék a
Napba nézni,
mindhiába: nem lehet;
Kéjelgek a napsütésben,
megtehetem,
mert
egymásba lettünk
születésemkor
szerelmesek.
Nem csak engem,
árnyékom is,
követi,
néha - néha
szép nyúlánknak
fest meg,
máskor meg a
hasonmásom
talpam alatt
bújik el,
suttyomban meg
sárga fénye
körülfonja testemet.
Szerelmünktől
lelkem meleg,
testem barna lesz.