2016. február 19., péntek

Albert Ferenc - A magány zárkájában



Albert Ferenc

A magány zárkájában

Látom, fáj a szíved.
Te magad sem hiszed,
a szerelem egyszer
még megérint keggyel.

Most csak egyet kívánsz;
mástól semmit nem vársz,
óhaj egy biztos hely,
hol belsőd nyugtot lel.

Mindent számba vettél,
miként cselekedtél,
tettél jót, s rosszat is,
lásd túlélted azt is.

Nagylelkű az élet.
Még sokat remélhetsz,
fény ülhet szívedre,
csak tudj hinni benne.

A boldogság elér,
mi mindennel felér
és rögtön feleded
összes gyötrő perced.

Akkoron majd hiszed,
mikor lángol szíved,
megtörténhet minden,
hisz véletlen nincsen.

Higgy magadba kérlek!
Olyan szép az élet,
ha tudsz hinni benne,
kijutsz a napfényre.

1 megjegyzés: